Most, hogy mindenki igyekszik megtekinteni, sőt, a többség valószínűleg már abszolválta a legfrissebb Alice Csodaországban-filmet, érdemes belepillantani - sőt, el is olvasni - magukba/at a könyvekbe/et is! Mindkét kötet élvezhető (bár nyilván számos pontban vitatható) magyar fordítással rendelkezik, az elsőt (Csodaországot) maga Kosztolányi Dezső jegyzi, Szobotka Tibor átdolgozásában, a másodikat (Tükörországot) Révbíró Tamás ültette át - és az igazán szerethető versbetétekkel Tótfalusi István örvendeztet meg minket.

Az igazság és precizitás nevében feltétlen meg kell említeni, hogy nem olyan rég végre megjelent új fordítása is az Alice-könyveknek a Varró-testvérek kooprodukciójában, ezt a szöveget azonban még nem vontuk (némi képzavarral) fordításkritikai mazsolázás alá, mondhatni, nem lett a mazsolázás áldozata.

Álljon itt sokak (sokunk) nagy kedvence, a Gruffacsór - ezt olyanok is kívülről szokták tudni, akik különben messziről kerülik a vers műfaját!

A Gruffacsór

Nézsonra járt, nyalkás brigyók

turboltak, purrtak a zepén,

nyamlongott mind a pirityók,

bröftyent a mamsi plény.

"Kerüld a Gruffacsórt, fiam,

a foga tép, a karma metsz!

Ne járj, hol grémmadár csuhan

s a bőszhedt Gyilkanyessz!"

Kapta döfke kardját a smorc,

rég csűszte már a nyúf vadat -

megállt a vén plakány tövén

a tamtam-lomb alatt.

Állt felhergült eszmék között,

s ím Gruffacsór - a szeme láng -

hussongva és mortyogva jött

a kuszmadt fák iránt.

Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant

a döfke penge nyisz-nyasza!

Metélte szét, kapta fejét

s diadalgott haza.

"Hát megölted a Gruffacsórt?

Keblemre, fürgeteg fiam!

Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!"

s csuklantott boldogan.

Nézsonra járt, nyalkás brigyók

turboltak, purrtak a zepén,

nyamlongott mind a pirityók,

bröftyent a mamsi plény.

(Tótfalusi István fordítása)