Diana Wynne Jones angol írónő ötéves korától élt Walesben. Oxfordban tanult irodalmat, C. S. Lewis és Tolkien óráira is járt. John Burrow középkorászhoz ment feleségül, akivel végül Oxfordban telepedtek le, és három fiuk született. 1986-os meseregényét Miyazaki 2004-ben dolgozta fel animációs film formájában.

És most jöhet az irodalomóra.

-- Milyen mesei elemeket fedeztek föl a Vándorló palotában? ... Kacsalábon forgó kastély, igen... Hogy borul ez a Vándorló palotában? Nem csak forog, naná, hanem egyenesen lépeget, esetenként száguld – és nem is kastély igazából, hiszen a valódi énje csupáncsak egy ütött-kopott kis porthaveni ház: néhány (Sophie érkezése előtt) koszos szoba, fürdőszoba, kamra, lomokkal teli udvar.

Aztán az üssed-üssed botocskám, igen... Az önműködő védelmi eszközt ugye ajándékba szokta kapni a főhős, általában cserébe a segítségéért -- itt is hasonló helyzetben kerül Sophie-hoz a bot, mikor épp egy szerencsétlenül járt ebet ment ki a bokorból, de a varázserőt – mint utóbb megtudjuk – Sophie maga hozza létre benne azzal, hogy beszél hozzá. Úgy viselkedik vele, mintha élőlény lenne, s az valóban életre kel. Varázserejét (a botét is, meg a magáét is) csak a történet vége felé használja ki Sophie.

A 3 király- vagy bármilyen egyéb típusú lány/legény, amiből a legkisebb szokott a legsikeresebb lenni a mesékben... Ez az egyik legfontosabb motívum a Vándorló palotában, Sophie állandó problémája, hogy hiszen ő elsőszülött, ő nem nyerhet, mert mindig a legkisebb a tuti befutó a mesékben. Kisebbrendűségi komplexusait erre alapozza, ezzel indokolja kicsinyhitűségét. Végül mindhárom lány "nyer", de Sophie a történet főhőse, ami már önmagában is cáfolja kicsinyhitűségét, hisz ha bárki megkérdezné tőle, biztos azt mondaná: legidősebb testvérről nem szólhat a mese, nem lehet főhős, hisz az mindig mindent elront...

A boszorkány, persze... Akinek nincs vasorra, megsütni se lehet – sőt, azt se nagyon lehet átlátni egészen a könyv végéig, hogy melyik a Puszták Boszorkányának legveszélyesebb része. A matuzsálemi korú öregasszony viszonylag könnyen legyőzhetőnek bizonyul, annál veszélyesebb a tűzdémona, akit gyönyörű és intelligens fiatal nőként ismertünk meg, aki ráadásul még erkölcsös is: erkölcsösen búsul eltűnt vőlegénye után, és nem hagyja, hogy Howl levegye a lábáról.

Aztán a segítők, akik azáltal válnak a főhős segítőjévé, hogy először ő segít nekik... Ez pedig a madárijesztő és a kutya, akikről megmentésük után még sokáig nem derül ki, hogy tulajdonképpen tudják és akarják viszonozni Sophie segítségét. A madárijesztő kifejezetten rettegést ébreszt Sophie-ban, úgy meghajtják a pánikhangulatban a palotát, hogy az azt mozgató Calcifer a végkimerülés szélére jut. A kutya meg inkább saját maga szorul továbbra is segítségre, bár – mint később kiviláglik – valójában Sophie őrzésére érkezett a palotába.

Szintén nem szokványos mesei elem a kis tűzdémon, Calcifer, aki sokat segít Sophie-nak, bár sosem egyértelmű, hogy kedveli-e Sophie-t, vagy csak érdekében áll. Mrs. Pentstemmon, a varázslómester szavaiból kiderül, hogy egy tűzdémon nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Howlt gyakran pocskondiázza, de valójában össze vannak kötve egymással. Testi-lelki szimbiózisuk valódi mértékére soha nem is derül fény: azt lehet tudni, hogy Howl szíve tartja életben Calcifert, de hogy érzelmeikben mennyire közösködnek, az nem válik egyértelművé.

 Szeretem Sophie iróniáját, aki erősen kétli, hogy egy elsőszülöttnek egyáltalán érdemes elindulnia szerencsét próbálni (és el se indulna, ha nem kényszerülne menekülésre), és mikor már Howl palotájának ajtajában áll, előtte Michael, kukucskál befelé a fiú hóna alatt, majd "itt van az én szerencsém!" felkiáltással beleveti magát a karosszékbe.

Miyazaki Vándorló palotája a legszebbek közül való, de az alapjául szolgáló angol meseregény is méltó az elolvasásra.